"Kedves Kígyóssy Erzsébet! Nyomdász szülők gyermekeként jöttem a világra, ezért nekem a papír, a festék, a ragasztó illata apró koromtól olyan, mint másnak a frissen sült kalácsé. Vonz ez a világ, kedves emlékeket idéz.A mai nap mégis valami egészen új élményt hozott az életembe. Először vehettem kezembe saját, nyomtatásban megjelent könyvemet. Azóta századszor simogattam meg a borítóját, lehunyt szemmel beszívtam az illatát, hol ide, hol oda olvastam bele, és kótyagos boldogságban, hasznavehetetlen gyermekként töltöttem az egész napot. Az alkotás ezerféle élményét megéltem már életemben, hiszen kreatív kézműves emberként évtizedeken át mindenbe belefogtam, ami magához csábított és beteljesülést ígért, s valóban megismertem az ebből fakadó boldogság sokféle ízét. Két éve, a számítógép birtoklásával kezdtem ismét írni (fiatal koromban ez mindennapos volt), most a harmadik könyvemen dolgozom, és egyre inkább gyökeret ver bennem az érzés, hogy életemben először azt teszem, amire születtem. S ezen az sem fog változtatni, ha mások ezt nem így gondolják, mert ez az érzés a bensőmből fakad. Az elmúlt hetekben kíváncsian vártam, mit fogok majd érezni, ha megérkezik a könyvem. Nos, most már tudom. A jól végzett munka csöndes, meghitt örömét. Hogy ezt ma megélhettem, abban Önöknek, mindnyájuknak, nagy szerep jutott. Köszönöm, hogy megértették, megvalósították az elképzelésemet, és köszönöm a biztató szavakat is, amelyeket spontán jókedvükben akkor kaptam, amikor beleolvastak a gépről lejövő ívekbe. Azok a szívből fakadó nevetések nekem a legszebb dicséretek voltak. Így a kezemben tartva már azt is látom természetesen, hogy legközelebb mit kell majd másképp csinálnom, hogy szebb legyen a könyv formája, de ez így ahogy van, mindig kedves gyermekem lesz. Remélem, hogy hamarosan ismét találkozunk!
Budapest, 2008. szeptember 23.
Üdvözlettel: Jónás Éva, a Mazsolaszemek című könyv szerzője"